Ez egy nagy, NAGYON hosszú bejegyzés lesz. Csak előre szólok...
Szerda reggel korán keltünk tehát (7.00), mert elvileg 8-ra jött értünk Art. Végül fél10-re ide is ért, sebaj, legalább tutira elkészülődtünk. SZóval elindultunk friscóba, ami egy 5-6 órás út. Egy szupermenő Dodge-dzsal mentünk, egy 7 személyes suv-val, asszem Durango a típusa,
asszem pont így nézett ki. Szóval elég kényelmes volt, az ajtót pl. nem nekünk kellett becsukni, elég volt, ha csak megnyomtad a kilincset, és finoman magától nyílt és csukódott, és hasonló kis kényelmességek.
Kicsit ferde a kép, nem tudom, mi történt, talán a telefon nem bírta a mozgást... Art vezet, mellette Tamáska, aki később átvette a kormányt.
Gergő videózza a tájat
Mi ketten hátul nyomultunk:
A táj:
Az úton nem volt túl nagy forgalom (ellentétben visszaflé péntek délután-este...) Elég jó volt, egyre hűvösebb lett, ahogy mentünk. Na szóval San Francisco állat, nagyon szép, nincs olyan végeláthatatlan érzés (magában a cityben állítólag nem egész 1 millióan élnek, ezt Art mondta, bár magában a San Francisco régióban meg kb. 7 millióan - ez több elővárossal együtt). A belváros állítólag kicsit New Yorkos, kicsit európai, és persze olyan emelkedők vannak, hogy nem is értem, hogyan építkeztek oda. Szerintem min. 10 fokos emelkedők vannak...
Szóval ez már San Francisco city a szerény kétemeletes hídról nézve, amelyen besüvítettünk:
Felhőkárcolócskák:
A California úton volt a NAGYONMENŐ szállodánk. Art valószínűleg klubtag és pontokat akart gyűjteni, ja igen, és nem volt nagyon drága, mert valami licitálós oldalon foglalta a jegyeket. Az valahogy úgy működik, hogy a megmaradt szobákat (amik gondolom egy vagy max 2 éjszakára szabadon maradtak) árverésre bocsátják, és így olcsón hozzájuk lehet jutni.
A szálloda:
Szóval így nézett ki. A szobában elfelejtettem fotózni. :s 4 ágyas szobában voltunk, ez mondjuk szívás volt, de szerencsére senki nem horkolt. Pó egy haverjánál aludt, őt egyébként el is hagytuk Friscóban, még mindig ott van, hétfőn jön haza Ubijulival, aki szintén ott hétvégézett a barátjával, Markkal.
Aztán miután elfoglaltuk a szobát, mi Popperral nekivágtunk a városnak, mert a fiúk pihenni akartak kicsit... Ja amúgy a 14. emeleten laktunk.
Ja de mégis van a szobáról kép, de csak én látszódom rajta az újonnan vásárolt neonsárga kabátkámban.
A menő lobbi:
A nagyon menő kilátás a szobából:
Mókás londíner:
Felhőkarcolók
Már több ilyen aprócska autót is láttunk, amelyben bukósisakban ülnek a népen (mondanom sem kell, hogy mindannyiszor ázsiaiak nyomultak benne.)
Persze bevetődtünk az első utunkba eső cipőboltba, ahol Pó vett is két pár cipőt, egy reebokot és egy kis topánkát felháborítóan kevés pénzért. Majd vettünk egy kávét és lesétáltunk az óceánpartra, ami meg kicsit Isztambul és Barcelona fíling volt. Az a szürke híd az emeletes híd, ami bevezet a városba dél felől.
Tök jól kinéző, nagyon régi villamosok vannak.
Ja igen, és a híres cable car, ami oylan, mint a fogaskerekű vagy nem is tudom, és az út közepéről kell rá felpattanni.
Este elmentünk Arttal a Hyatt hotelbe, mert azt ő úúúgy szereti (valószínűleg csak villogni akart, és meghívott bennünket nagyondrága koktélokra is). Tényleg szép volt, tele volt lógatva rengeteg kis izzóval, amitől teljesen be lehetett szédülni. Ezután Pó lecsatlakozott, mi pedig a fiúkkal elmentünk egy melegbárba (San Francisco híres "melegváros", a 70-es, 80-as években rengetegen költöztek ide, van egy negyed is rengeteg melegbárral. Ezért van az a rengeteg szivárványzászló is az utcákon ám.
Másnap
...császkáltunk Arttal a városban, elvitt bennünket egy Camden Town-szerű részre (Camden Town Londonban egy hippis rész, ahol rengeteg vintage shop van - vagyis használtcuccos, de nem turkáló, hanem menőn berendezve), elmentünk az ország egyik legnagyobb lemezboltjába, az Amoebába, és autóztunk a hihetetlenül dombos utakon.
Kedves kis lejtő, öröm az ilyenen felgyalogolni.
Rengeteg nagyon cuki ház van friszkóban.
Kajáltunk egy helyen, ahol őrületesen nagy adagok voltak. A tányéromon a féladag saláta a fél szendviccsel látható. Kár, hogy nem tettem mellé valamit, hogy lehessen érezni az arányokat.
Ő a hippi negyedben volt. Nagyon sok csöves van San Franciscóban (is).
Este Art elvitt bennünket egy híres bárba egy nagyonmenő hotel aljában, Tonga bárnak hívják, és 12 dollár egy koktél (mai sajnálatos árfolyamon 2900ft), de egyre meghívott bennünket, de így is nagyon sokat fizettünk. Ja igen, ezek a hülye amcsik mindennek az árát mindenhol áfa nélkül írják ki, így aztán 10%-ot (igen, 10-et, nem 27-et) mindenre rá kell számolni. És 15% borravalót kérnek a rohadékok, úgyhogy ez eléggé megdobja a kaják árait...
A parasztvakító Tonga bár, amelynek közepén van egy nagy medence, és az azon levő szigeten játszik a zenekar, és a medence szélő eső esik félóránként... Meg a parasztvakító koktélok. A hely persze tömve volt.
Tamás és Art. A rólam készült fotót nem tezem ki, mert úgy nézek ki rajta, mint egy fogyatékos ukrán óvodás.
Mólók, fókák, Golden Gate
Aztán másnap elmentünk a turistákkal zsúfolt mólós részre, ahol lehett tengeri herkentyűket zabálni, fizettünk nagyon sok pénzt a parkolásért, néztünk fókákat, majd mentünk megint csomót a dombos utcákon, hogy érezzük a fílinget, aztán elmentünk a Golden gate hídhoz, majd onnan indultunk hazafelé.
Rá-zoomoltam a partról az Alcatrazra.
Fókák. Megtudtuk, hogy spanyolul is fóka. Vagy valami olyasmi.
Zúztunk a Golden Gate-hez, ami egyébként szombaton volt 75 éves, tehát miután elmentünk, másnap mindenféle ünnepség volt, lezárták és elárasztották a gyalogosok, még a Google is megemlékezett róla.
Ez San Francisco a híd mellől. A híd a messzeségben az emeletes híd, melyen átmentünk.
TesómKriszti, fotóztam neked cuki kisgyereket!!!
Kár, hogy a hülye öreganyján van az élesség. :(
Innen elindultunk haza, este 11 körül értünk Burbankbe, hol hálistennek lehűlt az idő, azóta is csak 24-25 körül van.
